Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Néhány kutyának egészen más fogalmai vannak a határokról, mint esetleg a gazdának. Ezeket a blökiket gyakorlatilag lehetetlen verbálisan fegyelmezni, a problémát maximum egy vastag lánc megfelelő alkalmazásával lehet orvosolni, vagy egyéb alternatív módszerekkel (villanypásztor, pincefogság), bár ez nem feltétlen nyerné el a lelkes állatvédők és jó érzésű emberek szimpátiáját. Sok oka van annak, hogy a kutya előzetes bejelentés nélkül angolosan távozik, a gazdi csekélyke örömére. Az okok felderítéséhez elég csak a családfára gondolni: az ősök, a farkasok a mai napig vándorló életmódot folytatnak a táplálékszerzés miatt, így ez a kutyákban is kódolva van. A fejük akár egy GPS, több négyzetkilométernyi útvonalat képes észben tartani, cserkészversenyeken biztos ők vinnék el a pálmát. Ezért van az, hogy Lassie is hazatért, bár az ő sztorijában azért találunk népmesei elemeket és némi deus ex machinát. Az önkéntes kalandtúra azonban nem mindig olyan vidám és romantikus befejezésű, mint Lassie története, ezért lehetőleg ne erre alapozzuk a jövőt, ha a kutyánk télakra adja a fejét. Az elkóborolt állatok életét nem csak az emberek, de az autók is veszélyeztetik. Gyakran társaikkal vagy más állatokkal való küzdelmek során sérülnek meg vagy szereznek halálos sebeket. És ha ezeket még meg is úsznák, akkor is nagy a valószínűsége annak, hogy lecsapnak rájuk a filmekben meglehetősen sötét oldalukról megmutatott gyepmesterek vagy sintérek és menhelyre kerülnek, vagy esetleg gonosz kozmetikai cégek végeznek rajtuk tiltott kísérleteket. Egyes vélekedések szerint a kóbor kutyákra a kínai éttermek is meglehetős veszélyt jelentenek. Az ilyen sorsra jutott ebek szinte soha nem látják viszont gazdájukat. Nézzük, mi buzdítja őket a világlátásra! Az elszökés okai: A szaporodási ösztön: Egy ép, egészséges kutya, amint kiszagolja a tüzelő szuka szagát, azonnal elindul a felkeresésére, ha kell, átpasszírozza magát a legkisebb lyukon vagy kiássa magát a kerítés alatt. Persze ebben megakadályozhatjuk, ha építünk neki egy betonbunkert, vagy esetleg megkötözzük. Ennél humánusabb megoldás azonban az ivartalanítás. Nem mindig tökéletes az eredmény, ugyanis a párzási ösztön nem (csak) az ágyékban generálódik, hanem az agyban is. Így egy idősebb eb akár emlékezetből is nekiindul, ha teheti. Természetesen az ivartalanítás fékezi, sőt az esetek 90%-ban meg is szünteti a párzási ösztönt, mert az ivartalanítás utáni 8. órában a tesztoszteron szintjük teljesen lecsökken, de azért kivételek mindig akadnak. Unalom: Miért mászik, vagy ugorja át a kerítést a kutya? Ennek egészen prózai okai vannak: kívül tágasabb és sokkal izgalmasabb. Amikor elmegyünk dolgozni, általában kizárjuk a kertbe a kutyát, nehogy valami bajt csináljon a lakásban, és csak reménykedhetünk, hogy feltalálja magát, anélkül, hogy jelentősen átrendezné az udvar növényvilágát és tereptárgyait. Abban az esetben, ha a kert nagy és van mivel játszania (labdák, játékok), akkor ez nem is jelent gondot. Problémát az okoz, ha egy bélyegnagyságú kertbe zárjuk aktív és kíváncsi kutyánkat. Akkor nagy valószínűséggel megőszül majd az unalomtól, vagy esetleg felássa a kertet, bár ezt megfelelő pedagógiai módszerekkel akár a hasznunkra is fordíthatjuk, csak tisztázni kell a kutyával, hogy melyik a gaz, melyik a paprikapalánta. Ha nincsen macerálni való macska, felásásra váró gyep, ugatnivaló dolog, akkor bizony gyakran választja a veszélyesebb, de kétségtelenül izgalmasabb utcákat. Vadászösztön: Szintén nagyon erős kényszer a zsákmányszerzés ösztöne. Még az a kutya is vágyik erre, akit jól tartanak. Mi tagadás, nem kihívás odabattyogni a kajás tálkához és kienni belőle az aznapi adagot. Sokkal élvezetesebb, ha lehet közben vért ontani, cserkészni, szimatolni, harcolni. A lakásban tartott kutyák sem tudják elnyomni vadászösztöneiket, ők persze nem elszöknek, hanem tömegmészárlásost játszanak a kínai selyem díszpárnákkal vagy a nagyi lábával. A játék és a sok séta itt is sokat segíthet! Szociális okok: Akárcsak a farkasoknak, néhány kutyának is van második otthona, de legalábbis kutyabarátai a szomszédban, akikkel néha összejönnek és társasági életet élnek, megbeszélik a napi pletykát, ki kivel jött össze, ki kit harapott meg. Ez persze csak akkor valósulhat meg, ha a gazdi együttműködő és nem foltozza be a kerítésen a kutyaméretű lyukakat, vagy nem épít kétméteres betonkerítést, ami a föld alatt is folytatódik. A társasági életet kedvelő kutyák előnye, hogy ha jól kisétálta magát, akkor többnyire hazatér, de ez persze nem életbiztosítás. A szociális indíttatásból meglépő kutyák között a “mindenki kutyái” viszik el a pálmát, akik egy személyben látják el a házikedvenc sok nehézséget igénylő feladatait 4-5 családnál. Ez persze csak ott lehetséges, ahol a kutya szabadon jár-kel a kertekben és az utcán. Az eb tulajdonjoga ebben az esetben vitatott, mert mindenkit istenként imád, aki szívesen látja. Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy őrizetlenül lófráló kutyusunk épségben hazatér. Ha időhiányban szenvedünk, akkor osszuk fel családon belül a napi kutyasétáltatást, így a kutya is jól jár és mi is fittek maradunk. Fizikai szükségletek: Ha kutyánk többet enne, mint amennyit kap, és a közelben felfedez egy táplálékforrást, akkor nagy valószínűséggel felkeresi azt. Viharfóbia: Sok kutya nagyon fél a vihartól, villámlástól és a mennydörgéstől. Egy részük statikus állapotban vészeli át a vihart egy kis résben a szekrény és a fal között, illetve a gazdi ölében, de szép számmal akadnak olyanok is, akik inkább elszaladnak előle. Ők talán olyan messzire kerülnek a háztól, hogy már nem találnak haza. Nagyon félős kutya esetében célszerű szakember segítségét kérni. A gazdától való félelem: Ha a kutyát állandó lelki terror alatt tartjuk, illetve rajta gyakoroljuk az önvédelmi órán elsajátított mozdulatokat, akkor tulajdonképpen egész egyértelmű, hogy stresszesebb időszakban a kutya nemes egyszerűséggel meglép a békét és nyugalmat nem árasztó családi házból. És nem feltétlen tér vissza. Amit tehetünk: Az első és legfontosabb tennivalónk, ha nem akarjuk tenyészteni ebünket, hogy ivartalaníttatjuk! Persze ez sem garancia, de ez a legbiztosabb módja kutyánk vándorlási ösztönének megszüntetésére. Arról már nem is beszélve, hogy a kóbor kutyák amúgy is szép számmal gazdagítják a már amúgy is nagy (nem kívánt) kutyapopulációt. Másodszor: a kertünk legyen körülvéve magas és erős kerítéssel, így ebünk nem megy ki, hívatlan látogatók pedig nem jutnak be. Nagyon szélsőséges esetben betonozzuk le az udvart, így ki sem tudja magát ásni. Ha hosszabb ideig marad magára, akkor ne zárjuk be egy kis helyre, de ha mégis ezt kell tennünk, akkor legalább legyenek játékai, amikkel el tudja foglalni magát. Mindig legyen előtte friss, tiszta víz. Ha otthon vagyunk, akkor játsszunk vele sokat, sétáltassuk és futtassuk meg. Ha kutyánk fél a vihartól, vagy bármi mástól akkor kérjünk segítséget az állatorvostól vagy a kutyakiképzőtől. Ne hagyjuk, hogy a félelme eluralkodjon rajta. Sok türelemmel és gyakorlással megszüntethető a fóbiája.